Érthetően mindenkinek a legjobb kandallóra lenne szüksége, ez azonban egy nagyon szubjektív fogalom, hiszen minden embernek más igényei vannak. Ezért sem érdemes azon vitatkozni, hogy most a sarok, a panoráma vagy a kétoldalas kandalló betét az, amelyik a tökéletes darabnak mondható. A külső megjelenést és a belső tulajdonságokat tekintve is nagyon szubjektív az egész téma, hiszen akinek beválik a méretes panoráma fajta, annak nem biztos, hogy megfelelne a kisebb, mobil kandalló betét. Nyilván ezeket tudva azt is el kell mondani, hogy léteznek olyan objektív jellemzők, amelyek alapján igenis össze lehet hasonlítani kandallókat. Ezáltal pedig egyszerűbben el lehet dönteni, hogy akkor adott esetben, melyik az ideális kandalló betét a sok közül. Nem vitás, hogy az ideális berendezés ismérve, hogy az kevés tűzifával is jó meleget tud biztosítani, hosszabb időn keresztül.

Egy olyan kandalló betét mindenkinek beválik, amelyiknek köszönhetően csak ritkán kell a tűzre rakni, több órán keresztül megtartja a parazsat és viszonylag egyszerűen azt karban tartani. Az is biztosan nagy kedvenc lesz, amelyik folyamatosan kellemes hőérzetet biztosít és ezeken kívül még nagyon biztonságos is. Ennek a pozitívumokban gazdag leírásnak maximálisan megfelel az örökégő kályha. Csakis az a modell nevezhető így, amelyik az NFD 35376 szabványnak minden téren megfelel. Ez pedig arra vonatkozik, hogy a szerkezet egy megrakással 10 órán keresztül képes kell legyen garantálni a lassú égést, vagyis csökkentett üzemmód mellett is kifogástalanul funkcionál. Az örökégő kályha fő tulajdonsága még az, hogy a tüzelés után megmaradt parázsról a tűz újragyújtható. Nyilvánvalóan azok az eszközök, amelyek megkapják ezt a minősítést, nagyon jó körülmények között voltak letesztelve. Annak érdekében, hogy az örökégő kályha valóban kiválóan működjön, azt csakis alacsony nedvességtartalmú tűzifával szabad üzemeltetni. A fa nedvességtartalmának 20%-nak vagy annál kevesebbnek kell lennie. Ekkor biztos, hogy az örökégő kályha beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ezért is szükséges a fát két évig megfelelő helyen szárítani. Egy tavasszal kivágott fát például nem lehet még ugyanazon év telén használni.